Sziasztok :)
Először is gondoltam azzal kezdem az egészet, hogy bemutatkozom ( majd bemutatom a kutyusaimat ). Nem blogoltam még sosem, úgyhogy nem igazán tudom mit is kéne csinálni, de elkezdem és majdcsak lesz belőle valami. Remélem ehhez több türelmem lesz, mint anno tini koromban a naplóíráshoz :)
Szóval akkor egy bemutatkozás:
Lilian vagyok, de jobban szeretem, ha Lilinek, Lilnek, vagy Kittynek hívnak^^ Az utóbbin leginkább azok hívnak, akik tudják rólam, hogy mennyire Hello Kitty "fan" vagyok. Igen-igen még így 21 éves fejjel is:) Egyébként nem akkor lettem a szerelmese ennek a cicának mikor mindenki, hanem pont hogy utána. A Hello Kitty nekem úgymond a " mandalám ". Azért tettem ""- jelbe, mert ugye a mandalának saját készítésűnek kellene lennie. Szóval, a lényeg az, hogyha szomorú-dühös-magányos-stb érzem magam csak rá gondolok ( ill. ránézek a csuklóimra ) és már jobb kedvem is lesz. // Most lehet bolondnak nézni x)
Visszatérve a bemutatkozáshoz, imádom a kutyákat, főleg a sajátjaimat. Gyerek korom óta mindig volt otthon kutyánk, volt amelyiket kiállításra is vittük ( hozzáteszem: rendkívül eredményes befejezéssel ) és valószínüleg ebből kifolyólag is vártam már a pillanatot mikor végre nekem is lesz saját kutyusom. Erre egészen 2009. december 28 - ig kellett várnom. Azon a héten felmennt bennem a pumpa, hogy már mindenkinek van a környezetemben valamilyen állata, csak nekem nem. Így elkezdtem nézelődni az interneten, kutyafajtákat a tulajdonságaikat, képeket bújva. Rátaláltam a spitzekre. Szerencsére. Elbűvölt a mosolygós pofijuk és a csodálatos bundájuk. Elhatároztam, hogy nekem ő lenne a megfelelő kutya ( attól függetlenül, h kislány korom óta a csivavák szerelmese voltam a kistestű kutyák közül ). Elkezdtem a hirdetések között böngészni, mire megtaláltam a leendő kis kedvencemet. Rögtön felhívtam az ott megadott telefonszámot és még aznap el is mentem a kutyusomért - Karamellás Muffinért. Miközben menntünk haza, ott feküdt az ölemben és boldogságomban nem tudtam eldönteni, h sírjak-e vagy nevessek. Alig tudtam elhinni, h Ő van nekem.
De hát igaz a mondás, miszerint 1 kutya fél kutya 2 kutya 1 kutya :) Emiatt is szerettem volna Muffin mellé egy kis társat. Nem volt kérdés, hogy ha már társ, akkor egy csivavát szeretnék. Itt is elkezdtem böngészni mindent amit a csivavákról tudni kell és persze a hirdetéseket is. Rátaláltam a kis csöppségemre és persze itt igy egyből telefonáltam. Nagyon izgultam érte, mert csak 1 hét múlva tudtam érte menni és féltem, hogy előbb eladják másnak. Szerencsére többször felhívtam a hirdetőt és megnyugodhattam. Mikor odaértünk egyből odaszaladt hozzám és tudtam, ez volt a második legjobb döntésem kutyaügyben. Sokat gondolkodtam miként is nevezhetném el Őt, elég nehéz volt a választás, de mivel az előző gazdija Picinek hívta, amiből SZERENCSÉRE az i betű volt, amire felfigyelt, így egyszerűbb lett a névválasztás. Így lett ő Chili. Ennek több oka is van, nem csak az i betű. Szerettem volna, ha Mexikóhoz is köze lenne a nevéhez, az ételekhez is ( minek után az első kutyusomat Muffinnak hívják ) és még sorolhatnám... :)
Szóval, így végszónak: szeretném, ha mások is követhetnék a drágáim életét és főleg szeretném //hmm, nem találom a megfelelő kifejezést rá :s ............ szóval, ha maradandó lenne..nem tudom érthető-e.....úgymond "kőbe vésni" az életüket. :)
Üdv.
Lil
